Alkotónak lenni csodálatos adomány az élettől, de néha az ember elkerüli az Isten által kiszabott utat, a megélt szépségeket és próbálja ecsetelni, majd egy kicsit festek ekkor meg akkor, ha ráérek. Aztán a festés elmarad. És úgy tör fel a festés és alkotás mélyebb rétegeiből, mint egy vulkán, amely mindent el akar borítani. Üstököskénti berobbanásait idősebb korában már félretette, mégis maradt benne annyi tűz, hogy újra és újra kezdje az evezést az élet óceánján. Talán egy lakatlan sziget felé. ahol a festésben nem zavarhatja senki. De addig még sokat kell emberek által lakott környéken festeni, és emberek között élni. Mert minden út hosszú.

Van olyan, hogy az alkotó azt gondolja tud művészet nélkül élni és világi szakmákba kezd és azt gondolja, hogy ez így jó. Aztán rájön, hogy mégsem és újra kezdi. Teljesen őszintén, ha nem azt csinálod, amire születtél, abba bele lehet betegedni. Így tértem vissza a mandalákhoz 2025 nyarán tiszta szívvel és minden lehetséges módozatot megvizsgálva, hogyan lehetne a mandalák központi irányítása alatt élni ismét és végleg.

Mikor az élethez visszatérsz, néha kicsit nagy próbatételeket kapsz. De el kell döntened:

Saját céljaidért szenvedsz, vagy mások által megszabott határok és keretek között múlsz el, elfelejtve hogy voltál gyerek és álmodoztál, milyen jó lesz majd felnőttként.

Kicsiként virágot locsoltam a falon nagymamámék házában, melyet magam festettem akkor még filctollal, vagy ceruzával talán. Amikor meglocsoltam az általam festett virágot, megszidtak és elmagyarázták, hogy a falra nem lehet festeni. Azóta már számtalan falat festettem és kiderült, hogy lehet. Minden tőlünk függ, álmainktól, céljainktól, és attól képesek vagyunk-e tenni azért, hogy megvalósuljanak.